SZOCIOLÓGIA

2009. február 28. előadás anyaga

Óra elején ismétlés az előző anyagból. Feltett kérdések:

• Mi a különbség a formális és informális csoport között?
• Miért jó a társadalomnak, hogy az egyén követi a társadalom normarendszerét?
• Szocializáció fogalma.
• Normák fogalma
• Mik a normák tulajdonságai?
• Mi az, hogy attitűd?
• Tudja-e a normát egy személy megváltoztatni?
• Melyik változik könnyebben, a norma vagy az attitűd?
• Mit nevezünk konformitásnak?
• Miért jó az egyénnek, hogyha csatlakozik egy csoporthoz?
• Mivel jár a normák megszegése?
• Mi a társas identitás?
• Deviancia meghatározása

A család meghatározása informális vagy formális csoportként megkérdőjelezhető.

Informális, mert a házastársak választják egymást. Informális mert, az egyének személyisége teljes egészében érvényesülhet (ez azért nem minden esetben érvényes!)

Formálisnak lehet nevezni, mert ugyanazok a célok, a tagok nem választják egymást (pl: a gyermek nem választja testvérét vagy szüleit). A családot az állam egységként kezeli (lakástámogatások, családtámogatások esetén)

Végeredményben mégis informálisnak tekintendő.

A deviáns csoportok kirekesztődésének módja és miértje.

Van egy többségi társadalom és van egy kisebbség, melynek tagjai más nézeteket vallanak. A többségi társadalom kirekeszt, míg a kisebbség befelé fordul.

Közös a deviáns csoportokban, hogy a társadalom normarendszerében valamit megkérdőjeleznek.

Napjainkban azt lehet mondani, hogy a deviancia divatos. Nem feltétlenül negatív, elítélendő dolog. Pl: szubkultúrák, művészek. Azonban attól, hogy valaki azt állítja magáról, hogy deviáns, még nem feltétlenül igaz rá.

A többségi társadalomnak mégis haszna van a kisebbség létezéséből, amik:

1. A kisebbségtől történő elhatárolódás következtében a mi normarendszerünk erősödik. Megerősíti a többségi társadalom normarendszerét. Elítélésen keresztül lehetőséget nyújt a társadalom többi tagjának, hogy normáit megerősítse, a közösségi összetartozás élményét erősítse.
   Pl: alkoholista szülőkkel lévő szomszéd család esete – az ő normáikat és módszereiket elítélem és így a saját státuszom és módszereim véletlenül sem fognak oda vezetni, hogy én is alkoholista szülő legyek. Nem követem a negatív példát.
   
   
2. A deviáns csoport normarendszere is lehet majd a többségi társadalom normarendszere. A deviáns csoportban benne rejlik a változás, a társadalmi fejlődés lehetősége. A fejlődés mozgatórugója, mert ha mindenki konform, akkor nincs változás, nincs fejlődés sem.

Az jelent problémát, ha a társadalom normarendszere megrendül. Pl: balkáni háború – az ottani normarendszerek az egyik napról a másikra megváltoztak, eltűntek. Első körben a társadalom intézményeit támadják: állami intézmények. Majd előtérbe kerül az önérdek és a boltok kirakatait betörik, kifosztják. Hihetetlen mélységeit tapasztaljuk meg saját emberi mivoltunknak.

Anómiás állapotnak nevezzük azt az állapotot, amikor a társadalmi normák meggyengülnek. Jellemzi az egyértelmű viselkedési szabályok hiánya. Ez egyben egy szocializációs zavar is. Az anómiás állapot azt is jelenti, hogy a társadalomban elfogadott célok és a megengedett eszközök között ellentmondás van.

A szociológia klasszikus devienciaelméletei az anómiaelméletek. Ezek magyarázzák ugyanis a makrotársadalom jellemzőivel, struktúrájával, ellentmondásaival a deviáns viselkedés gyakoriságát. Egyben ezek azok az elméletek, amelyek a legkövetkezetesebben alkalmazzák azt a szemléletet, hogy a deviáns viselkedéseknek közös gyökereik vannak.

Az anómia fogalma ezen elméletek alapján:

• Durkheim: az anómia a társadalmi normák meggyengülésének állapota, ami a gyors és nagy társadalmi változások hatására erősödik fel.
• Merton: Az anómia nem egyszerűen a normák meggyengülése az adott társadalomban, hanem a társadalomban elfogadott célok és megengedett eszközök közötti ellentmondás.

Kísérletek:

1. Börtönkísérlet: kb 30-40 évvel ezelőtt. A kísérletben résztvevő alanyok tudják, hogy ez egy következmények nélküli kísérlet. Különböző feladatokat kapnak, amik teljesítése a következménynélküliség miatt nem lesz semmiféle hatással a későbbi életükre. A felelősséget az alanyok így könnyen át tudják helyezni másra. Véletlenszerűen lettek kiválasztva az alanyok. Sorsolással lett kiválasztva, hogy ki lesz a rab és ki lesz a börtönőr. A kísérlet eredetileg 1 hónapig tartott volna.
   Néhány nap után a börtönőrök ráébredtek hatalmukra és kínozták a rabokat. Odáig fajultak a dolgok, hogy a kísérletet korábban le kellett állítani.
   
   
2. Áramütéses kísérlet: Egy kísérleti szituációt modelleztek.A kísérletvezető (idős, professzor szerű úr) 2 emberrel beszélget. Az egyikük lesz a tanár (ő a vizsgálat alanya) a másikuk a tanuló (beavatott ember). A vizsgálat alanyának azt mondták, hogy a kutatás azt vizsgálja, hogy az áramütés mennyire befolyásolja a lexikális tudást. A kutatás célja azonban valójában az volt, hogy a „rossz válasz” esetén adandó áramütés esetén a tanár (kutatás alanya) meddig hajlandó elmenni. Külön szobában volt a tanár és a diák, de a „fájdalom hangjai” áthallatszottak.
   A legnagyobb kérdés, hogy hol veszíti el az ember a realitását. Voltak, akik megkérdőjelezték a kutatást, de a professzor válaszaira megnyugodtak.
   Sokan adtak halálos áramütéseket is.
   
   

A mi énképünket nagyban befolyásolja az, hogy milyen információkat kapunk azoktól, akiknek adunk a véleményére.

3. Kísérlet: Behívtak egy lányt és több fiút erre a kíséreltre. A lány állandó volt, a fiúk változtak. Ők voltak az alanyok. A feladat az volt, hogy egy paravánnal elválasztott helységben (hogy ne láthassák egymást) beszélgetést kell folytatniuk arról, amiről csak akartak. A paraván miatt a vizualitás ki van zárva. Ez megakadályozza a külsőleges vonatkozás alapján felállított ítéleteket. A beszélgetés során a fiú kapott egy képet, amin egy lány volt. Két lehetőség: a képen szereplő lány egy attraktív hölgy volt. Másik lehetőségen egy kevésbé vonzó hölgy volt. A beszélgetéseket rögzítették majd ezeket elemezték. A lány állandó. A szépnek hitt lánnyal kedvesebbek, nyitottabbak. A nem vonzónak hitt emberrel akadozó volt a beszélgetés, zárkózottabbak voltak az alanyok.
   A lány beszélgetéseit is elemezték. Vizsgálták, hogy a lány hanghordozása mennyire stabil, mennyire kovalens. Hogyan reagál minderre? A lány sokkal magabiztosabb volt, amikor szép lány képe volt a fiú kezében. A másik esetben sokkal inkább elbizonytalanodott, befelé fordult.

A vizualitás nagyon fontos a világban való tájékozódásunkban. A társadalom legtöbb tagja ezen mechanizmusok alapján működik.

Szocializáció a családdal kapcsolatban:

A család az emberek egy csoportja, ahol a tagok között leszármazási kapcsolat van, házasság vagy adoptáció révén. A szocializáció első színtere.

Nukleáris család: nem bontható tovább. Típusai:

• Házaspár
• Házaspár gyermekkel
• Egy szülő gyermekkel

Család funkciói:

• Szocializáció
• Reprodukció
• Gazdasági: Fogyasztói funkció
• Gazdasági: Termelési funkció
• Felnőttek pszichés védelme: szocializáció felnőttekre való alkalmazása. Ez az a hely, ahol a személyiségünk legjobban tud érvényesülni, ahol van valaki, akit érdekel a személyiségünk.

A modern társadalmakban áttevődött a hangsúly a gazdasági funkcióról az érzelmi funkcióra. (ezt lehet vitatni Pl: karácsonyi vásárlási láz a fogyasztási funkciót erősíti)

Azért lehet ezt mégis állítani, mert az érzelmi funkció erősödése magasabb rendű.

Pl: a gyermek szerepe a családban régen és napjainkban:

• Spárta;
• Szexualitás tabu a gyermekek előtt,
• A gyermekek családi biztonsága: Ennek oka, hogy a régi társadalmakban a gyermekhalandóság nagyon nagy volt, így kevésbé kötődtek a szülők a gyermekeikhez. Az akkori társadalom nem bírta volna el a mostani normákkal ezt.
  A gyermekhalandóság csökkentéséhez az orvostudomány fejlődése volt  szükséges, ami így a társadalmi normák változásához vezetett.

Háztartás: a családdal szemben sokkal inkább a gazdasági funkciót hangsúlyozza. Együtt lakó, megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja, akik általában, de nem szükségszerűen rokonok.

Oktató, nevelő formális intézmények szükségessége:

Az igény kialakulása szorosan összefügg az ipari forradalommal. Előtte a feudalisztikus társadalomban a nagy gazdaságokban a munkamenet elsajátítása könnyen átadható volt a családon belül. Ipari forradalom után megnőtt a szaktudás jelentősége. Sok embert kellett hirtelen kis helyen kezelni. Az emberek a városokba vándoroltak munkát szerezni (urbanizációs folyamat). Felbomlott a nagycsalád. A városokba áramló munkásság számára megszűnt a nagycsalád védő szerepe, a gyárakban meghatározott módon, meghatározott időbeosztásban kellett dolgozniuk. A munkások oktatásait meg kellett szervezni. Az ipari forradalom váltotta ki a tömegképzés igényét.

A normák és az értékrendszerek is módosultak az élettani változások miatt. Nagycsalád helyett kis családi egységek.

Feltétel lett az írni, olvasni tudás is.

Központi oktatási intézményekben lehet oktatni = iskola.

Funkciói:

• Az oktatás: a társadalomban felnőtt korban betöltendő szerepekhez szükséges ismeretek átadása az új generáció tagjainak. Az új ismeretek elsajátítását jelenti.  
• a nevelés: A viselkedési normák és az ezek mögötti ismeretek átadása. Nevelés=szocializáció. A formális intézmények (iskola, óvoda, bölcsőde) a szocializáció második színterét képezik.
• A társadalmi integráció: egységes ismeretek átadásával, egységes kultúrával megerősíti azt az érzést a fiatalokban, hogy egy nemzeti - társadalmi közösség tagjai.

Az iskola értékrendje:

Középosztály és felső osztály által képviselt értékekhez áll közel és ellentétes az alsó társadalmi rétegek által képviselt értékekkel. Kiemelten a középosztály értékeivel ért egyet. Az iskola hívatott egyenlő esélyeket biztosítani minden társadalmi rétegből érkező tanulója számára.

Az iskola szerepe:

Kiegyenlíteni az otthonról hozott hátrányokat = esélyegyenlőség elve. Sajnos ez a valóságban nem, vagy csak ritkán érvényesül.

Ezt bizonyítja Bourdieu elmélete:
A francia társadalmat vizsgálta. Franciaországban nem mindenki beszél franciául. Ott az iskola az alábbi módon szelektál a különböző rétegekből kikerülő gyermekek között. Amennyiben az esélyegyenlőség elve működik, a származási osztályok és a végső kikerülési osztályok között nincs kötöttség. Sajnos ez nem így van. Az alsóbb rétegekből érkező gyermekek általában az alsó rétegekben esetleg a közép rétegekbe jutnak. A közép és felsőosztály gyermekei is javarészt a saját osztályukban maradnak. Ez a struktúra viszonylagos állandóságot ad a társadalomnak. Amikor a szocializáció két színtere nem egy irányba mutat az komoly konfliktusokhoz vezet. A formális intézmények a társadalmi reprodukciót biztosítják és nem járulnak hozzá az esélyegyenlőséghez.

Az elvont gondolkodásra való készségünk a szocializációnk során alakul ki. Elvont gondolkodás minden, ami nem konkrét tárgyakra, eseményekre vonatkozik. Elvont pl: szeretet, jézuska.
Annak aránya, hogy az elvont gondolkodás a családban milyen mértékben fordul elő, meghatározza a gyermek későbbi beilleszkedését. A formális intézmény nem képes arra, hogy az egyén képességeit önállóan kezelje. Azt egy objektív skálán kezeli (osztályozás).
Amikor a gyermek személyisége még nem szilárdul meg, az osztályozás fixálhatja. (sok esetben ez hátrány az önmegítélés miatt)

Így az oktatási intézmény szerepe az esélyegyenlőség biztosítása helyett inkább kijelölni a tanulók helyét a társadalomban: látszólag objektív körülményekkel be is láttatják, hogy csak az arra érdemesek kerülnek kiválasztásra. Ennek eredménye, hogy a társadalmi mobilitás helyett a társadalmi struktúra reprodukcióját figyelhetjük meg. (= az esélyegyenlőség helyett erősen meghatározott az egyén helyzete a családi szocializációtól)

Pl:

Átalános iskolák sokszínűsége lehetővé teszi a szülőknek az iskolák közötti szelekciót. Az iskolákban az osztályok között is van szelektáció

Integrált oktatási intézmény: minden társadalmi réteg gyermekeit egyaránt oktatja

Szegregált oktatási intézmény: csak bizonyos osztályok/rétegek/csoportok gyermekeit oktatja.

A kivételeket erősítheti (amikor mégiscsak van társadalmi mobilizáció)

• Képességeivel kitűnik a gyermek
• Az alsóbb kategóriában élő szülő kellően motivált belsőleg és nem hagyja, hogy a gyermek is ebben a rétegben maradjon. Ösztönzi és támogatja a gyermeket.
• A pedagógusok felismerik a helyzetet: a gyermek nem azért van hátrányos helyzetbe, mert rosszak a képességei, hanem mert olyan a társadalmi helyzete. Kiállnak mellette és támogatják a gyermeket.

Érdekérvényesítő képesség az alsó osztály tagjainál lényegesen alacsonyabb, mint a közép ill. felső osztály tagjainál.

A szocializáció meghatározza azt, hogy mely társadalmi rétegekhez tartozunk.

Az iskolarendszer önmagában nem képes kiegyenlíteni a szocializációs hátrányokat.

A szocializációs hátrányok társadalmi hátrányokká válnak.

A társadalmi szerkezettel kapcsolatos legalapvetőbb elméleti, filozófiai kérdés, hogy az emberi társadalmakat mi jellemzi leginkább: a harmónia és az együttműködés vagy a konfliktus?

Harmónia elmélet és csereelmélet:

Társadalmi folyamatok kiegyenlítődnek. Az emberi társadalmakat alapvetően az együttműködés jellemzi. A konfliktus csak kivételes jelenség. Ez azt feltételezi, hogy a társadalomnak mindenki egységes alkotó része. A társadalomnak mindenkire, minden rétegre szüksége van. A társadalom tagjai egymással javakat cserélnek (nemcsak anyagi, hanem eszmei, szellemi javakat is) pl: szeretet, segítség, megbecsülés

Adam Smith – láthatatlan kéz elmélete. Azt mondja a csereelméletek  mentén, hogy az államnak nem kell beavatkoznia a gazdaságba.

Konfliktus elmélet és kényszer elmélet:

Minden emberi társadalmat alapvetően jellemez a konfliktus, ami nem szükségszerűen káros jelenség, mivel az viszi előre a társadalmi fejlődést.

Lényegi állításuk az, hogy nem mindenki számára hoz hasznot a csere, mivel a hatalommal rendelkezők kényszert alkalmaznak az elnyomottakkal szemben.

Marx a konfliktus elméletek atyja. „A társadalmak története az osztályharcok története”

Hitte, hogy az osztályharc a társadalmi változás, fejlődés mozgatóereje, s az osztályharc útján fog megvalósulni az igazságos társadalom.  A termelő eszközöket el kell venni a felsőbb osztálytól és szét kell osztani az alsó és középosztály között, így elérhető a harmonikus társadalom. Marx támadóinak ellenérve az ideológiával szemben az volt, hogy túlságosan gazdasági oldalról közelítette meg a társadalmat.

A társadalmak természetes állapota az egyenlőtlenség. Minden társadalomban vannak egyenlőtlenségek.

Egyenlőtlenség elméletek:

• Egalitárius álláspont szerint a teljes egyenlőség kívánatos. Két fő képviselője: Karl Marx és Friedrich Engels.
  Az általuk felvázolt kommunista társadalom jövőképe szerint jelenleg van egyenlőtlenség, de ez megváltoztatható és a teljes egyenlőség elérhető. A szocializmust illetően azonban sem lehetségesnek, sem kívánatosnak nem tartották a teljes egyenlőséget, hanem helyette a munka szerinti elosztást hirdették.
  

• A mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek. Méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatóak, amennyiben azok a társadalomnak nyújtott szolgálatok különbségét tükrözik. De csak addig, amíg elősegíti a gazdasági és társadalmi fejlődést úgy, hogy a társadalom tagjait nagyobb teljesítményre ösztönzi.
  
  
• Szociál darwinizmus: a legrátermettebbeknek kell kiválasztódnia és az egyenlőtlenség szükséges. Szerinte biológiai különbségek vannak az egyének között.
  Ezt az elméletet három állásponttal indokolják:
  • Elitista álláspont: a társadalomban szűk elitek állnak szemben a tömegekkel, akik az átlagnál tehetségesebbek, intelligensebbek, ők viszik előre a gazdaság, a társadalom, a kultúra fejlődését, ezért magasabb jövedelmeket érdemelnek.
  • Minden társadalmi beavatkozás a fennálló jövedelemeloszlásba a szegényebbek érdekében sérti a gazdagok szabadságjogait, így végső soron szolgasághoz, diktatúrához vezet.
  • Funkcionalista szociológiai iskola álláspontja:
    A fennálló jövedelemeloszlás pontosan azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire hasznos funkciót töltenek be a társadalom számára.