SZOCIOLÓGIA

2009. február 21. előadás anyaga

Formális csoport (pl: bölcsőde, óvoda, iskola):

• A tagok nem választhatják meg egymást
• Egy jól megfogalmazott célt kívánnak megvalósítani
• Körülhatárolt szabályok szerint működik
• A fő célnak van alárendelve minden más (pl: személyes problémák)
• A tagok személyisége csak részben érvényesülhet

Informális csoport (pl: baráti társaság, család):

• A csoport céljai nem jól körülhatárolhatóak
• A tagok szabadon választhatják egymást
• A tagok teljes személyiségükkel részt vehetnek

Tükör-Én: mások szemével látjuk magunkat

Az ember társas lény.  A családban válik azzá. Elvárásokat fogalmazunk meg a gyermekekkel szemben, majd ebből kialakul egy szabályrendszer.

A gyermekek társas lénnyé válását szocializációnak nevezzük.

A család a társadalom első egysége és a szocializáció első színtere, ahol megtanuljuk a társadalmi szerepeink egy részét. (pl: szülő, gyermek szerepek)

A bölcsőde, óvoda, iskola a szocializáció további színterei. Mivel ezek a családival szemben formális intézmények, sok esetben a gyermek szocializációs folyamata a két színtéren nem vág egybe. Az informális csoportban teljes személyiségével részt vehet a gyermek, míg a formális intézményekben csak csökkentett módon tud érvényesülni és egy csoport tagjaként tekintenek rá. Ennek oka pl a számosság (csoport létszáma).

Viselkedésnek a közösség érdekében történő önkorlátozást nevezzük.

A szocializáció társadalmi szerepek megtanulásából áll, ami viselkedési mintákból, jogokból, kötelezettségekből tevődik össze.

Színterei pl:      ~ család

                        ~ ezt követő formális intézmények (bölcsi, iskola)

                        ~ kortárs csoportok

A szocializációs folyamat életünk végéig tart.

Státusz: a társadalomban vagy a közösségben elfoglalt pozíciót jelenti. (Pl: anya, testvér, tanár) Egy személy többféle státuszt is betölt. Minden státuszhoz elvárások kapcsolódnak, melyeket a társadalom támaszt a státuszt betöltővel szemben. Ezeket az elvárásokat vagy viselkedési normákat nevezzük szerepnek. Ezen szerepelvárások között szerepkonfliktus adódhat. (Pl: az anya és a munkavállaló szerepek között az idő hiánya okoz konfliktust)

Szociológia: a társadalmi élet törvényszerűségeit a valósággal történő összevetéssel vizsgáló tudomány. Segíti a társadalom tagjait társadalmi környezetük megértésében.

A társadalomtudományokat a természettudományoktól a vizsgálat tárgya és a vizsgálati módszerek határolják el leginkább.

A természettudományok törvényszerűségekkel dolgoznak, míg a társadalomtudományok mechanizmusokat vizsgálnak. A társadalomtudományok nem állapítanak meg tényeket.

Azt vizsgálja, hogy adott közösség hogyan alkalmazkodik a külső környezetéhez. (A pszichológia pedig az egyén alkalmazkodását nézi)

Társadalom intézményei: a társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységek alapvető módja, mintája. (Pl: házasság)

Társadalom struktúrája: az egyén és a társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós viszonyokat jelenti. (Pl: alá és fölé rendeltség)

Az alábbi felosztás egy egyszerűbb 2 dimenziós ábra, de valójában 3 dimenzióban helyezkednek el az egyének.

            F-felső oszt. réteg

            K-közép oszt. réteg

            A-alsó oszt. réteg.

Társadalmi kultúra: nem azonos az irodalmi vagy művészeti kultúrával. Nem hierarchizál az egyes társadalmi kultúrák között. Az afrikai társadalmi kultúra ugyanolyan fontos, mint pl. a New York-i. Minden társadalomnak szükség szerint van kultúrája.

Anyagi, kognitív és normatív elemekből áll, vagyis tárgyakból, tudásból és érékekből. Minden közösségnek vannak bizonyos ismereti (kognitív funkciói), használ bizonyos tárgyakat (anyagi funkció) és követ bizonyos viselkedési szabályokat (normatív funkció).

Az eltérő kultúrák ugyanazon emberi szükségletek kielégítésének módozatait vizsgálják.

Ilyen szükséglet pl. a család intézményének változása, de ugyanilyen a szocializációs mintázatok változása is.

A család szerkezete, típusa sokat változott az évszázadok alatt, de a társadalom szempontjából a cél mindvégig megmaradt, miszerint a tagok a társadalmi elvárásokat elsajátítsák.

A társadalomnak az a célja, hogy fennmaradjon, amit úgy tud elérni, ha integrált (összetartozó), amit csak egy egységes rendszerben lehet megtenni, aminek eszköze a szocializáció.

Normák: A normák szerepeket definiálnak. A normákat szocializáció során sajátítjuk el a különböző színtereken. A közösségnek azért jó, ha azonos módon szocializálja tagjait, mert akkor az egyén viselkedése a társadalom többi tagja számára kiszámíthatóvá válik.

2 féle normát ismerünk: jogi norma és erkölcsi norma. Az alapvető különbség a kettő között, hogy a jogi normák rögzítettek (le vannak írva), a büntetés más a megszegés esetén. A büntetési tételek a jogi normák megszegése esetén egyértelműek, míg az erkölcsi normák megszegése esetén elég összetett. A jogi és az erkölcsi normák között erős kolleráció van. A főbb erkölcsi normáink alapján születnek jogi normák (pl: bankrablás, gyilkosság).

Bármely normákat szegjük meg, a végső eredmény a kirekesztés lesz (pl: kiközösítés, börtön).

A szociológia értékmentes tudomány = nem ítélkezik.

A normák tulajdonságai:

• Az adott társadalomban vagy közösségben ellentétbe kerülhetnek egymással.
  Pl: Adófizetési morálunk
• Társadalmak történeti fejlődése során a normák változhatnak.
  Pl: nők státusza, homoszexualitás megítélése
• A normák folyamatosan változnak.
• Térben nagy különbségek vannak a normák között.
  Pl: halálbüntetés, eutanázia
• A normák nem mindig racionálisak. Az a norma, ami ellentétes a társadalom elsődleges céljával (fennmaradás), az nem racionális. Akkor nem racionális, ha a közösség pusztulásához vezet.
  Pl: Indiában nem eszik meg a teheneket akkor sem, amikor éhínség van.

Sznobizmus: feltétlenül arra költ, amire nem kell, vagy nincs rá szüksége.

A normák követése

Minden emberi csoport létezése különféle normákat követel, amelyekhez alkalmazkodnak a csoport tagjai. A legtöbb szabály nem is tűnik fel életünk során, mivel természetes számunkra. A normákat többnyire azért követjük, mert a szocializáció során megszoktuk, hogy így viselkedünk, belső mintákká tesszük (internalizáljuk a normákat), azt gondoljuk, hogy ez a jó, ez a helyes.

A normák követésének oka lehet még a szankcióktól való félelem. Félünk a kizárástól, félünk, hogy magunkra maradunk.

Pl: közlekedés közben piros jelzőlámpa esetén nem megyünk át, ha látunk rendőrt, még akkor sem, ha  jön autó. Ha nincs rendőr, akkor vagy átmegyünk, vagy nem. Ha nem lát minket senki és nincs is veszély, ennek ellenére mégsem megyünk át, az arra utal, hogy elfogadjuk az adott normát.

Pl2: erősen internalizált normánk, hogy nem oltunk ki emberéletet.

Attitűd: az egyén lelki, szellemi készsége arra, ahogyan bizonyos tárgyakra, személyekre, helyzetekre meghatározott módon reagál. Lényeg, hogy gyorsan tudjunk rajta változtatni (pl: beépülni egy társadalomba). Az attitűdök hátterében értékek állnak.

Könnyebben változtatjuk, mint a normáinkat. A változtatást általában egy közelálló egyén véleménye okozza.  Könnyen változtatok, ha nem változtatja meg jelentősen az életemet.

Kompetens tudás: Arra sarkal, hogy véleményt formáljunk a történtekről.

Népi bölcsességek: Több ember véleményén alapuló kijelentések, melyek tartalmaznak igazságot, de nem 100 %-osak.

Magyarország a keresztény-európai kultúrkörhöz tartozik.

Csoporthatások:  Szükségszerűen valamilyen csoport tagjai vagyunk minden életszakaszban. Ezek a csoportok meghatározzák az életünket. A csoport tudatalatti folyamatok és explicit csoportnyomás révén tudja befolyásolni saját tagjait.

Konformitás:  az egyéni válaszok igazodása a csoport normákhoz. A konformitás annak mértéke, hogy a csoport tagjai mennyire hajlandóak megváltoztatni viselkedésüket, nézetüket, attitűdjüket, hogy azok jobban illeszkedjenek a csoportéhoz.

Csoport tagjává válás folyamata:

1. A csoport tagjaként definiáljuk magunkat (elhatározzuk, hogy oda szeretnénk tartozni) Elhisszük, hogy a csoportnak igaza van.
2. Megfigyelni és elsajátítani a csoport viselkedés alapvonásait
3. Viselkedési normák internalizálása.
4. A csoport is elismer minket.
5. Megbecsültség érzetet kapunk.

Az egyéni válaszaimat igazítom a csoport normáihoz. Társas identitás, amikor az ÉN és a MI egybecsúszik, összetartozik.

Struktúralisták: azt mondják, hogy a társadalmi struktúrák megszabják a mi viselkedésünket, mivel a struktúrában betöltött helyünknek megfelelően viselkedünk, gondolkodunk. A csoportok, amiknek a tagjai vagyunk, hatnak ránk és ez alapján alakítjuk véleményünket.

Deviancia: olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott normákat. Relatív, hogy ki számít deviánsnak. Azon emberek viselkedésmintáit nevezzük deviánsnak, akik eltérnek az átlagtól.

Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert döntő többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz, de minden társadalomban előfordulnak olyanok, akik ezeknek a normáknak ellenszegülnek. A többség őket nevezi deviánsnak.

A deviancia nem csak egyes emberek viselkedését jellemezheti, hanem egész csoportokét is. A deviancia azért lehet tartós, mert a társadalmon belül deviáns csoportok keletkeznek, amiknek stabilitását ugyanolyan rendszerek adják, mint az átlag társadalomét. Nem akarnak túllépni saját csoportjuk határain, befelé fordulnak és ez jobban erősíti a határokat.

Egy normarendszert egy ember semmiképpen sem tudja megváltoztatni. Az elit réteg tagjai mindig nagyobb hatással vannak a normarendszerekre, mint a nép tagjai, mivel náluk van a hatalom. Ennek ellenére az elit sem képes csak úgy megváltoztatni a normákat.

Az értékítéletek nagyon relatívak, tértől is időtől is erősen függenek. (pl. más normák voltak 300 évvel ezelőtt, vagy más normák érvényesek a föld különböző pontjain)

A mai magyar társadalomban deviánsnak nevezzük pl:

• Bűnözőket
• Alkoholistákat
• Drogosokat
• Homoszexualitás megítélése hazánkban megosztott
• Öngyilkosokat